A DVD („Digital Versatile Disc” (digitális sokoldalú lemez) vagy még korábban a „Digital Video Disc” rövidítése) nagy kapacitású optikai tároló, amely leginkább mozgókép és jó minőségű hang, valamint adat tárolására használatos. 1995-ben alkotott konzorciumot a Matsushita, a Toshiba, a Philips, a Sony, a Time Warner, a Mitsubishi, a Pioneer, a Hitachi, a Thomson és a JVC, hogy létrehozzanak egy az eddigieknél nagyobb kapacitású adathordozót, melynek paramétereiben megegyeztek.

Méreteit tekintve általában akkora, mint a CD, vagyis 120 mm átmérőjű. Ritka ugyan, de létezik a Mini–CD-hez hasonlóan Mini–DVD lemez, 80 mm-es átmérővel. A CD-vel felülről kompatibilis.

A DVD-k különböző fajtái a következők:

DVD–Video (mozgóképek tárolására)
DVD–Audio (kizárólag hang tárolására)
DVD–ROM (adat, préselt)
DVD–RAM (adat, véletlen elérésu)
DVD-R és DVD-RW (adat; az R egyszer írható [recordable], az RW újraírható [rewritable])
DVD+R és DVD+RW (fenti kettohöz hasonló, azokkal rivalizáló formátum)
A +R/+RW, illetve -R/-RW formátumok egymással nem teljesen kompatibilisek, támogatottságuk kb. fele-fele arányban oszlik meg a piacon. Elorejelzések szerint a közeljövoben a legtöbb DVD-meghajtó képes lesz olvasni mind a +, mind a - formátumot, az írók egy jelentos része már 2003 közepén is támogatja mindkettot.
A CD-vel ellentétben, amin a hangot az adathoz képest teljesen eltéro módon tárolják, a DVD-k különbözo fajtái egységes, közös állományrendszert, az úgynevezett UDF-et használják.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.